Aljzattervezés és aljzatképzés
A szem a burkolt padlófelületet látja.
A minőség viszont a szakszerűen kialakított rétegrendtől függ.
Tervezés során a későbbiekben felsorolt funkciókat és szempontokat mind külön-külön végig kell gondolni, és fel kell mérni. Ezt követően lehet összegezni és a megfelelő megoldást megtalálni.
A leggyakoribb aljzat kialakításokat az aljzatrendszer kalkulátorban megtalálhatja és kiválaszthatja a szükséges anyagokat és technológiákat.
I. A követelmények megfogalmazása

A követelmények megállapításához meg kell határozni a burkolt felület rendeltetését.  Végig kell gondolni, hogy mire fogják használni a felületet. Mérlegelni kell, hogy mit tekintünk szélsőséges igénybevételnek, ügyeljünk arra, hogy ez helyiségenként különböző lehet.

Fontos: A tervezésnél figyelembe kell venni a funkcióból adódó hasznos terhelés mértékét és jellegét!

II. Rétegrend meghatározása

A legtöbb padlószerkezet 4 fő részből áll. A követelmények alapján határozzuk meg, hogy mely rétegekre van szükség!

1. Teherhordó szerkezet

A teherhordó szerkezet építész vagy statikus által megtervezett, épület-tartószerkezeti elem.

2. Hő-, hang- és vízszigetelő rétegek

Ennek a rétegnek több funkciót kell egyszerre ellátni:

A hőszigetelés a felület áthűlésének megakadályozásával és a hőhidak megszüntetésével a nedvesedési, penészesedési problémákat is megelőzi. A hangszigetelés célja az egymás felett elhelyezkedő szintek közötti áthallás csökkentése. Speciális esetben a két feladat egy anyag alkalmazásával is megoldhatjuk.

Ez a réteg foglalhatja magába a különböző rendeltetésű csővezetékeket is (pl. vízvezeték, szennyvíz, elektromos vezetékek védőcsöve stb. kivétel a padlófűtés csövei)

Talajon fekvő szerkezeteket minden esetben lemezes (pvc, bitumen stb.) vízszigetelő réteggel kell ellátni az alulról érkező nedvesség (talajvíz, talajpára stb.) kizárása érdekében. A szigetelést nem csak beltérben, hanem kültéri felületeknél (pl. terasz) is el kell végezni, mivel a talajpára károsíthatja a burkolat alatti rétegeket (fagykár).

3. Teherelosztó réteg (esztrich)

 

Teher elosztó réteg fogadja a burkolatot és elosztja a padlószerkezetre kerülő terhelést. Emellett a padlófűtés csövei is ebben a rétegben futnak.

Alárendelt funkciójú helyiségekben burkolat nélkül is készülhet.

A réteg funkciói:

Teherelosztó funkció: a mindennapi életben a padlót érő mechanikai igénybevételek közel pontszerű terhelésnek tekinthetők. (Ezek közül is a legnagyobb pontszerű terhelésnek tekinthető egy magas sarkú cipő.) A teherelosztás ezen pontszerű terhelés nagyobb felületre való átvezetését jelenti. A különböző funkciókhoz más-más tulajdonságú esztrichet kell alkalmazni. (pl. kültéren és vizes helységben ne alkalmazzunk gipsz kötőanyagú esztrichet, vagy fokozott terhelés esetén min. 30 N/mm2 nyomószilárdságú anyagot kell használni.) Az esztrichek legfontosabb tulajdonságait tartalmazza a szabvány (MSZ EN 13813) szerinti jelölésük

  • CT  Cementesztrichek

  • CA  Kalciumszulfát (gipsz) esztrich

  • MA  Megnezit esztrich

  • SR Műgyanta esztrich

  • AS Aszfaltesztrich

  • C nyomószilárdság N/mm2

  • F hajlító-húzószilárdság N/mm2

(valamint egyéb opcionális értékek is, mint kopásállóság, tapadószilárdság stb.)

Ez alapján például az Estrich ZE 30 „CT C30 F5” minősítésű termék, azaz cement kötőanyagú, 30 N/mm2 nyomószilárdsági és 5 N/mm2 húzó-hajlítószilárdsági értékű gyárilag előkevert szárazhabarcs.

Padlófűtés csöveinek fogadása:

A padlófűtést egyre gyakrabban alkalmazzuk a hagyományos fűtési megoldások (fűtőtest, kandalló, cserépkályha) mellett. A padlófűtésre elektromos és melegvizes megoldások is rendelkezésre állnak.

Megfelelő burkolati szint és sík kialakítása:

Az esztrich vastagságának megválasztásával tudjuk beállítani a végleges burkolati szintet, valamint a felületének eldolgozásával megfelelő fogadófelületet biztosítunk a burkolatnak.

A burkolólap mérete és a burkolat típusa befolyásolja az esztrich felületi minőségi követelményeit.

Nagy méretű merev burkolatok, illetve a ragasztott melegburkolatok esetén olyan sík felületet kell elérni, amihez már önterülő (önszintező) aljzatkiegyenlítőkre vagy esztrichre lehet szükségünk.

Termékek megtekintése
4. burkolat

A tervezés folyamán, mint jellemző réteget figyelembe kell venni. Az anyaga, mérete és rögzítési módja befolyásolja az alatta lévő réteg (esztrich) kialakításának és előkészítésének módját. Minden esetben a tervezési fázisban ki kell választani és ehhez igazítani a paramétereket!

III. Egyes rétegek vastagságának meghatározása
1. Burkolat vastagsága

A burkolóanyag vastagsága és annak rögzítéséhez szükséges ragasztó rétegek együttesen fogják megadni a burkolatunk vastagságát.

A ragasztó rétegek vastagsága kis-közepes méretű kerámia burkolatoknál 3-5 mm, nagy lapoknál 5- mm. Natúrköveknél előfordulhat, hogy nem ragasztják, hanem (20-30 mm-es) vastag ágyazó habarcsba fektetik.

A parketták, linóleumok, PVC-k ragasztására vékony (kb. 1 mm) diszperziós kötőanyagú terméket használnak.

Vízterhelésnek kitett felületeket (kenhető) szigeteléssel látjuk el, jellemző rétegvastagság 1,5- 4 mm.

Amennyiben nem biztosítható, hogy az esztrich felülete megfelelően egyenes és sík legyen, akkor a rétegrend kialakításánál figyelembe kell venni a aljzatkiegyenlítő réteg vastagságát is.

2. Teherelosztó réteg vastagsága

A réteg kialakítási módja lehet:

Kötött vagy kontakt esztrich - Az alapfelület és az esztrich együtt dolgozik.

Csúsztatott esztrich - Az alapfelület és az esztrich közé vékony elválasztó réteg kerül (fólia vagy vízszigetelés). Cél, hogy külön mozogjon az alapfelület és az esztrich. 

Úsztatott esztrich - Az alapfelület és az esztrich közé köztes hő vagy hangszigetelő réteg kerül elhelyezésre, melyen biztosítani kell a megfelelő teherelosztást is

Kontakt módon kialakított Kalcium-szulfát esztrichnél 2,5 cm, míg cementesztrich esetén 3 cm, továbbá úsztatott esztrichnél 3,5 cm ill 4,5 cm a minimális rétegvastagság.

Úsztatott esztrichnél, ha padlófűtés is van, a minimális vastagság az esztrichben elvezetett csövek legfelső szintjétől számítandó.

Nagyobb terheléskor a rétegvastagság megnövekszik, vagy fokozatosan egyre erősebb anyagot kell alkalmazni.

3. Hő-, és hangszigetelő rétegek vastagsága

A hőszigetelő réteg minimális vastagságát a hőszigetelési igény és a rétegben elhelyezett, egymást keresztező ill. lejtésben elhelyezett csövek legmagasabb pontja határozza meg. Jellemző vastagság: 30-80 mm. Tipikus hiba, hogy túl sok csövet szeretnének elvezetni ebben a rétegben, és nem veszik figyelembe az egymást keresztező csövek együttes magasságát és azok esetleges lejtését.

A lépéshangszigetelés vastagságát és típusát az akusztikai számítások eredményeiből lehet levezetni. Jellemző vastagság: 20-50 mm

A szükséges lejtéseket a hőszigetelő réteggel vagy közvetlenül a teherhordó szerkezeten elhelyezett betonréteggel alakítják ki.  Jellemző hiba szokott lenni, hogy a teraszlemezek síkjának meghatározásánál nem veszik figyelembe a lejtésképzés (2%) és a vízszigetelő lemez kialakításának rétegvastagságát.