A hőveszteség mértékét alapvetően a szerkezeti elemek és a hőszigetelő rendszerben alkalmazott anyagok hőátbocsátási értéke határozza meg. Ez többek között függ a falak és az egyes elemek anyagától és vastagságától, a vakolt rétegek számától, a szigetelés minőségétől és a kivitelezés módjától.
2016. január 1. óta Magyarországon az épületeket energetikai szempontból AA++ -tól JJ energiaosztályig osztályozzuk a vonatkozó jogszabály szerint.
A besorolás alapja az épület energetikai tanúsítványa, ami az épület számításokkal igazolt becsült éves energiaigényén alapszik.
Az energiaigény számításánál figyelembe veszik az épületszerkezetek anyagát, minőségét, az egyes szerkezeti részeken (falazat, födém, pince) alkalmazott szigetelések módját, illetve az épületben található gépészeti berendezéseket. Minél magasabb kategóriába tartozik az adott épület, a használata, üzemeltetése annál kevesebb energiát igényel.
Az új osztályozás rendszer alapján elkészített, majd az Országos Építésügyi Nyilvántartásba feltöltött energetikai tanúsítványokból statisztikai információk is kinyerhetők.
A fenti adatbázisból letöltött információk alapján 2016-2022 között több, mint 1.100.000 tanúsítvány került feltöltésre, melyek alapján a minősített épületek besorolásának megoszlása a következő:
A diagram alapján az minősített épületek közül mindösszesen 4,6% felel meg a használatbavételi engedélyhez szükséges minimum BB besorolásának.
A minősített épületek legnagyobb része a CC minősítésű kategóriába esik. Ennek oka az lehet, hogy a BB-nél jobb besorolást csak azon épületek kaphatnak, amelyek megújuló energiaforrásokat is használnak az üzemeltetés kapcsán.
2024. július 1. után csak olyan új építésű ház kap használatbavételi engedélyt, amely „közel nulla energiaigényű”. Ez azt jelenti, hogy az energetikai tanúsítvány alapján az épület legalább BB minősítésű. A BB minősítés eléréséhez az épület összesített energetikai jellemzője nem lehet nagyobb 100 KWh/m2/év értéknél, és energiafelhasználásának legalább 25%-át megújuló energiaforrásból kell fedezni. Ezen felül az épület egészére meghatározott fajlagos hőveszteség tényező nem lehet több éves szinten 100 kWh/m2- nél.
A fent leírtakat bizonyos helyzetekben a felújítások esetén is figyelembe kell venni.
Az épületszerkezet minimális hőszigetelő képességére vonatkozó, 2018-ban bevezetett előírások nem szigorodtak. A fűtött tereket határoló falszerkezetek esetében ez a hőátbocsátási tényező nem lehet magasabb 0,24 W/m2K értéknél (U érték). Az, hogy ezt az értéket hogyan érjük el, nincs szabályozva. A különböző típusú és méretű falszerkezetek esetében számításokkal határozható meg a szükséges hőszigetelés típusa és mérete, figyelembe véve az építtető további igényeit is. A megfelelő hőszigetelő rendszer kiválasztásához nyújt segítséget a CEMIX Hungary Kft. honlapján elérhető Hőszigetelési kalkulátor.
A különböző falszerkezetek hőátbocsátási értéke és az adott épület energiaigénye közötti összefüggést mutatja be az alábbi táblázat. Négyféle faltípust hasonlítunk össze: a 80-as években népszerű B30-as téglából épített, szigetelés nélküli falat, a 2000-es években előírás szerint alkalmazott 5 cm-es hőszigetelő réteggel készült változatot, ugyanezt a 2015-től érvényes 15 cm-es hőszigetelő réteggel, végül pedig a passzív házakra érvényes jelenlegi előírások szerint 25 cm-es hőszigetelő réteggel ellátott típust. Az energiaigény meghatározásakor átlagos téli külső hőmérséklettel és 21 fokos belső hőmérséklettel kalkuláltunk, egységnek pedig a passzív ház értékét választottuk.